Az utolsó mecseki üveghuta Fejezet a kora újkori üvegművesség történetéből

• Published in: Communicationes Archaeologicae Hungariae Vol. 2021; pp. 175 - 206
• Main Authors: Gallina, Zsolt, Gulyás, Gyöngyi
• Format: Journal Article
• Language: English
• Published: 06.03.2023
• ISSN: 0231-133X; 2786-295X
• DOI: 10.54640/CAH.2021.175

Az üvegművesség egykoron virágzó manufakturális iparág volt hazánkban, ami különösen a török kiűzését követően, a 17. század végétől lendült fel. A 18. században szinte minden erdőben bővelkedő, középhegységi, dombvidéki tájon létesült üveghuta. A Kelet-Mecsekben a 17. század legvégétől a 19. század elejéig négy műhelyben készítettek üveget. A pusztabányai üvegműves műhely 1784 és 1805 között működött. A Hosszúhetény-Pusztabányán létesült kora újkori üveghuta a régészet és az ipartörténet határmezsgyéjén áll, de az üveggyártás formája, technológiája és egész szervezete korábbi századokból eredeztethető. Írásunk központi témája az üveggyártás „lelke”, a Pusztabányán feltárt üvegcsűr bemutatása, rekonstruálása, továbbá a közelében megkutatott hutamester házának előzetes közlése.