A GYERMEKVÉDELEM FONTOSSÁGA A MEDENCETÉRBEN

• Published in: Stadium Vol. 6; no. 2
• Main Authors: Bernáth, Gréta Andrea, Bíró, Melinda
• Format: Journal Article
• Language: Hungarian
• Published: 24.01.2024
• ISSN: 2676-9506; 2676-9506
• DOI: 10.36439/shjs/2023/2/13704

Most of the coaches have a positive, supportive attitude towards athletes. Physical and emotional abuse of children is no longer part of the pedagogical practice of coaches these days, but unfortunately, this is not always the case. We examined two sports, swimming and water polo. We were interested in what form of abuse appears among athletes. How abused athletes share their experiences and process what happened. We used a questionnaire method in the study. One hundred seventeen people participated in the research: 63 women (53.8%) and 54 men (46.2%). The results demonstrated that all types of abuse (physical, mental, physical, and sexual) occurred in the examined sample. The majority of those interviewed reported various "punishments" such as some exercise, push-ups (73.5%), or additional swimming (69.2%). Many of them (28.8%) were shamed and humiliated. 43.2% of the respondents do not consider physical or mental abuse to be acceptable, but there are some things where they are more lenient. Nearly 17 percent assume intense pressure on the head is acceptable, and 30% of athletes partially or fully agree that "the coach has the right to use physical punishment to educate and discipline the child. Respondents shared their experiences mostly with their mother (41.9%), father (26.5%), or friends (26.5%). More than half of the respondents (59.8%) tried to suppress their grievances, and many (58.1%) also believed these experiences would accompany them throughout their lives.   A legtöbb edző pozitívan, támogatóan viszonyul tanítványához. A sok-sok pozitív példa ellenére, a gyermekek testi, érzelmi bántalmazása még nem szorult ki teljes mértékben az edzői pedagógiai gyakorlatból. Két sportágat vizsgáltunk, az úszást, és a vízilabdát. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a bántalmazás milyen formája jelenik meg a sportolóknál, ezek mennyire elfogadottak, valamint, hogy a bántalmazott sportolók kivel osztják meg élményeiket, és miként dolgozzák fel a történteket. A vizsgálatban kérdőíves módszert alkalmaztunk. 117 fő vett részt a kutatásban, 63 nő (53,8%) és 54 (46,2%) férfi. Az eredmények azt mutatják, hogy a bántalmazás minden típusa (testi, lelki, fizikai, szexuális) előfordult a vizsgált mintában. A megkérdezettek többségénél, 77,8%-uknál előfordult, hogy ráüvöltött az edzője, vagy valamiféle mozgással, pl. fekvőtámasszal (73,5%), vagy éppen úszással (69,2%) büntette meg. A megszégyenítés és a megaláztatás is sokuknál (28,8%) fordult elő. A válaszadók 43,2%-a sem a fizikai, sem a lelki bántalmazást, nem tartja elfogadhatónak, de van, amiben engedékenyebbek. 16,9%-uk elfogadhatónak tartja a fejre mért erőteljes nyomást (barack), valamint a sportolók 30%-a részben, vagy teljes mértékben egyet ért azzal, hogy „az edzőnek joga van a gyermek nevelése és fegyelmezése érdekében akár testi fenyítést is alkalmazni”. Arra is választ kaptunk, hogy kivel osztják meg a történteket, többségben édesanyjukkal (41,9%), édesapjukkal (26,5%), vagy barátaikkal (26,5%). A feldolgozás kapcsán pedig a válaszadók több, mint fele (59,8%) szerint próbálják elnyomni magukban a sérelmeket, szintén sokak (58,1%) szerint ezek a tapasztalatok egész életükben végigkíséri őket.